Tárgykönyvtár a jövőnek

Kevin Kelly a Long Now Foundationtől azt veti fel, hogy a hagyományos könyvtárakban rendszerint vajmi kevés olyan tudás található, amelyre szükségünk lehetne a civilizáció újraépítéséhez. Ilyen tudás mondjuk az, hogy miként kell a vasércből vasat csinálni. Ezért aztán érdemes egy speciális, még csak nem is különösebben nagy könyvtárat létrehozni kimondottan erre a célra. És szerintem még ennél is érdemesebb lenne több szempontból is továbbgondolni a dogot.
Egy Mad Max jellegű teljes társadalmi összeomlás után még csak nem is az lenne az elsődleges, hogy fennmaradjon egy tízezer kötetes gyűjtemény az alapinformációkkal. Az írás és olvasás története eddig meglehetősen rövid, és egyáltalán nem vehetjük biztosra, hogy még sokáig fog tartani, tehát hiba lenne kizárólag könyvekre támaszkodni. És különben is fontosabb lenne, hogy rendelkezésünkre álljanak bizonyos konkrét tárgyak/eszközök. A Svalbard Magbank sem mezőgazdasági művek, hanem magvak gyűjteménye, és ennek analógiájára érdemes lenne tárgyűjteményeket vagy ha úgy jobban tetszik: tárgykönyvtárakat létrehozni, amelyek egyes darabjai megkönnyítik az újrakezdést, mivel a benne található eszközök rögtön fel is használhatóak; mások pedig megkönnyítik az újak előállítását (afféle eszközök az eszközök készítéséhez ugyanis).
Arra persze esélyünk sem lenne, hogy elegendő ilyet állítsunk elő ahhoz, hogy az akár tizedére csökkent földi lakosságot el tudjuk látni vele, de alig néhány túlélő megsegítése még mindig jobb, mintha mindenkit magára hagyunk.
Eközben azonban kérdéses, hogy mik legyenek ezek a bizonyos tárgyak. Ugyanis nem csak az probléma, hogy mennyi ideig képesek fennmaradni/működőképesek maradni, és ez erősen behatárolja a szóba jöhető eszközök listáját, miközben valószínűleg az a legszerencsésebb megoldás, ha az azonnal használatba vehető fémtárgyak mellé mondjuk egyszerűen működtethető vaskohót is mellékelünk – és persze kiegészítjük az egészet a közeli vasárlelőhelyeket mutató térképekkel is, melyekkel aztán vagy elboldogulnak az akkoriak, vagy nem. De biztosan nem kevésbé, mint egy könyvtárral.
Persze az sem mindegy, hogy milyen szintről kell majd újraindítani a civilizációt. Vadászó-gyűjtögetőről-e; amikor egy fémpenge is felbecsülhetetlen érték, vagy ennél azért jobb lesz a helyzet. Vagyis: mennyire esik vissza a civilizáció, és bár a „klasszikus” forgatókönyvek a teljes összeomlással szoktak számolni 8ahol ember voltunkon kívül nem sok minden marad meg), én ezt azért nem venném biztosra. Már csak azért sem, mert ismerünk ugyan esetet, amikor egy törzsközösségi szinten álló kultúra omlott össze: gondoljunk csak arra, ami a Húsvét-szigeten történt; sőt arra, is, hogy egy feudális rendszer omlik össze (lásd a vikingek grönlandi kihalását). Arra azonban nem sikerült példát találnom, hogy egy modern társadalom omlott volna össze és zuhant volna vissza egy előző szintre, és innentől kezdve nem tudhatjuk, hogy ha egy ilyen bekövetkezne, akkor az eredmény „új középkor” vagy éppen „új ősközösség” lenne-e. Tehát célszerű a tárgykönyvtárat különböző eszközkészletekből úgy összeállítani, hogy bármelyik forgatókönyv is valósuljon meg, segítséget jelentsen a túlélőknek. És közben akár a tárgykönyvtár kiépítését is elkezdhetnénk biztos ami biztos.

http://blog.longnow.org/2011/04/25/the-library-of-utility/

http://www.regjeringen.no/en/dep/lmd/campain/svalbard-global-seed-vault.html