- első a polihisztorok kora, amikor akadnak, akik képesek lényegében a teljes emberi tudásanyagot átfogni – méghozzá leginkább saját erőből.
- A második korszak az, amikor az ipari forradalom kezdete után megjelentek azok a modern értelemben vett oktatási intézmények, melyek egy-egy szakterület tudásának elsajátítását tették lehetővé. Az addigi módszerekkel ugyanis már nem lehetett a megnövekedett mennyiségű információt kezelni, és így szükség volt valamiféle tudásfeldolgozó augmentációra – amit nem gépekkel, hanem társadalmi intézmények kiépítésével oldottak meg.
- Most pedig számítástechnikai augmentációkat kezdünk használni, és hamarosan ugyanúgy lehetetlen lesz megfelelő számítástechnikai eszközök/tudás nélkül bármilyen tudományos kutatást végezni, mint ahogy korábban a matematikai ismeretek voltak elengedhetetlenek.
A nagy kérdés pedig az, a következő váltásra mikor fog sor kerülni – és hogy az is a matematikai vonalat viszi-e tovább? Ugyanúgy még egy szint fog a számítástechnikára épülni, mint ahogy a számítástechnika a matematikáéra épült?
Az legalábbis elképzelhető például, hogy a jelenlegi tendencia folytatódásával a ma „humánnak” tartott tudományok is számítógépes megalapozottságúvá válnak (a culturomics pl. mintha egy errefelé tett lépés lenne), és az átalakulás még annál is sokkal több területre fog kiterjedni, mint ahogy azt a science 2020 kutatói gondolták. És persze az is lehetséges, hogy a 21. század második felében vagy a 22. század elején valami olyan fog a matematika és a számítástechnika mellé (esetleg helyett) beépülni a tudományok alapjaiba, amire ma még eszünkbe sem gondolni.
"a ma „humánnak” tartott tudományok is számítógépes megalapozottságúvá válnak"
VálaszTörléspszichohistória?
nem tudom
VálaszTörlésvalójában a társadalomtudományok máshogy működnek, mint a természettudományok, és attól, h az egyik bizonyos módon ma tematizálható, nembiztos,h a másik is
A matematika egyértelmű szabályok szerint működik, mint ilyen kötött, és előszeretettel használjuk leírónyelvnek, mert evvel ki tudjuk elégíteni azon törekvéseinket, hogy minden meg legyen magyarázva, ne legyenek "mert csak"-ok.
VálaszTörlésSzerintem kimutatható tendencia a "matematizálási kényszer". Ez lényegében nem más, mint az, hogy mindent igyekszünk matematikailag leírni, ha közvetlenül nem is, akkor legalább valami statisztikát csinálni belőle, stb. Remek példa erre a pszichológia, vagy akár a közgazdaságtan is egyébként.
Ugyanakkor szerintem ez a jellegű függés teljesen szükségtelen. Az informatika egyre inkább elkezd a felhasználó irányába eltolódni, és a jelenlegi direktíva - hálistennek - a felhasználhatóség és az egyszerűség. A korai számítógépek esetében az átlagos felhasználók (akik amúgy nem voltak fele annyian sem, mint ma) nagyrésze tudott programozni, sőt, a korai személyi számítógépek esetén még akár az áramkört is ők kötögették össze. Ma ez már nem jellemző. Felhasználóként nem kell tudni programozni, és áramköröket összerakni sem, ezeket készen kapjuk. Mint ahogy a csirkét sem nekünk kell már leölni és kibelezni, mielőtt kisütjük magunknak.
Viszont a "társkütyükre" való utaltság egyre jellemzőbb kezd lenni. Szerintem egyébként már most kijelenthetjük, hogy vannak területek, amik a számítástechnikára építenek, és bár még lehetséges lenne a visszalépés, de ez jelentős áldozatokkal és többletmunkával járna, ezért nem tesszük meg.