Sok az eszkimó és kevés a név [updated]

A személy- és keresztnév együttes használata csak a késő középkorban vált Európában általánossá, Magyarországon pedig II. József írta elő kötelezően mindkettőt – nyilvánvalóan azért, hogy biztosan meg lehessen különböztetni egymástól az embereket. Ha azonban a FaceBook-on rákresek a saját nevemre, jelenleg legalább öt másik „Galántai Zoltánt” találok, és bár amikor erre rájöttem, sürgősen kiírtam a nevem mellé a „PhD”-t, ez azt mutatja, hogy a hagyományos megoldás immár nem működőképes (a mellékelt képen a FaceBook-on jelenleg található Galántai Zoltánok láthatóak).
Vagyis kérdés, hogy hogyan tovább. Ugyanis bár kiindulhatunk abból, hogy a személyi meg a TAJ-számunk, illetve néhány további adat az, amely pontosan azonosíthatóvá tesz minket, de mivel a valóságban úgyis leginkább a nevünket használjukt, miért is ne alkalmaznánk olyan megoldást, amely kiküszöböli a problémákat.
Az USA-ban a vezeték- és keresztnév mellett ott van a középső név is (ezt a név első betűjével szokták jelölni), és így több, mint meghússzorozzák a John Smith-ek egymástól megkülönböztethető verzióit (ami persze még mindig nem olyan nagyon sok). Ha pedig a középső nevet is ugyanúgy kiírjuk, mint a John-t vagy a Smith-t, akkor legalább három nagyságrenddel nő a lehetséges verziók száma (különösen, hogy az USA-ban – a mi gyakorlatunkkal ellentétben – nincs valamiféle utónév könyv, amelyből választani kellene, hanem mindenki úgy hívja a gyerekét, ahogy kedve tartja).
De persze ez a módszer sem tökéletes, hiszen bármikor megtörténhet, hogy két (vagy több) családnak is ugyanaz a kombináció tetszik meg, és a FaceBook-on (illetve általában véve az interneten) majd össze lehet keverni őket. Úgyhogy én egy olyan adatbázisra gondolok, ahová a gyerek születésekor be kell pötyögni a nevet, és a rendszer – a Gmail-hez hasonlóan – nem engedi kiválasztani, ha az már foglalt. Nem hinném, hogy az ilyesminek akár technikai, akár más akadálya lenne. Tulajdonképpen akár még meg is valósulhat.
Sőt, akár azzal a gondolattal is eljátszhatunk, hogy ha csupán ezer vezeték-; valamint ezer középső és ugyanígy ezer keresztnevet engedünk meg (ahol a háromféle név nem egyezik, tehát a John pl. nem lehet vezetéknév), akkor 10 milliárd variációt kapunk - és ez több mint elég lenne az összes földi lakos számára. A következő lépésben pedig miért is ne dolgoznánk ki egy olyan rendszert, amely arról is gondoskodik, hogy innentől kezdve ne viselhesse két ember ugyanazt a nevet még akkor sem, ha időben távol élnek egymástól?
Másfelől viszont az egész probléma abból adódik, hogy az interneten keresztül "látjuk" egymást, az is lehetséges, hogy majd az internet jelenti majd a megoldást is. Példáulha egy ismerősöm rákeres majd a nevemre, akkor a rendszer meg fogja neki mondani, hogy melyik Galántai Zoltán vagyok én. Vagy az eddigi, kizárólag verbális információ más adatokkal (akár fényképpel, akár mással) egészül ki a jobb azonosíthatóság végett a nevünk - és így tovább.

Köszönet Polgár Mátyásnak az inspiráló észrevételekért.