Új GUI a matematikának?

A törökök 1928-ban tértek át az arab betűsről a latinbetű-alapú írásra, ugyanis Kemál Atatürk úgy gondolta, hogy bár az előbbivel is lehet írni, az utóbbival könnyebb, és ez elő fogja mozdítani az írástudást, és lehet, immár hogy ideje lenne átgondolni a matematikai szimbólumrendszert is.
Ez ma lényegében három elemből áll:
* a számok mellett
* betűket (olykor például görög betűket) meg a hagyományos írásból átvett szimbólumokat is használunk, és persze
* ott vannak a "logikai műveletekre" vonatkozó jelölések is, mint amilyen az egyenlőség vagy éppen a kisebb és a nagyobb.

Az előbbit Robert Recorde angol matematikus vezette be 1577-ben (mondván, hogy semmi sem lehet egyformább, mint két, egyenlő hosszúságú szakasz, de ő még meglehetősen hosszú jelet használt, amely csak később rövidült le); az utóbbit Thomas Harriot hozzávetőleg ugyanekkor. A kerek záróéjek pedig először 1544-ben jelentek meg, írja Ian Stewart A végtelen megszelídítése című könyvében, és a példákat még hosszan folytathatnánk.
Számunkra azonban most inkább az az érdekes, hogy miután ezek a jelölések egyfajta próba-szerencsealapú kísérletezéssel kialakultak és miután elterjedtek, senki sem nyúlt hozzájuk, elvégre minden bizonnyal jobban megfeleltek a célnak, mint a korábbi, olykor meglehetősen nyakatekert és nem egyértelmű megoldások. Értsd: egyfajta helyi maximumot biztosan megvalósítanak, ám egyáltalán nem biztos, hogy nem lehetne egy, az eddigieknél jobb (logikusabb és/vagy könnyebben kezelhető) megoldást találni – valahogy úgy, mint ahogy Kemál Atatürk is egy jobban kezelhető írásrendszerre tért át 1928-tól.
A mostani matematikai jelölések rendszere ugyanis sok mindennek mondható, de logikusnak biztosan nem, hiszen a szorzás jele egyáltalán nem utal az összeadásra; mint ahogy a gyökjel sem arra, hogy ez a négyzetre emelés fordítottja; és így tovább (ez utóbbi egyébként először 1525-ben bukkan fel, és egyes feltételezések szerint onnét származik, hogy a gyökjel alapjául szolgáló „r” alatt azt értették, hogy „root”). Mindenesetre ma kissé olyan a helyzet, mintha a tízes számrendszerben a 10-et nem „10”-ként írnánk, hanem külön jellel – és emiatt elesnénk mindazoktól az előnyöktől, melyek a helyi érték használatából adódnak.
Úgyhogy szerintem érdemes lenne megpróbálni újratervezni a matematikai jelölések rendszerét – hátha az eredmény logikusabb, áttekinthetőbb és jobban kezelhető lesz a mostaninál, és talán ahhoz hasonló haszon is származik majd belőle, mint a helyi értékből.
Én mindenesetre bízom benne, hogy igen.