Az írott nyelv persze nem pontosan fedi le a beszéltet (kezdetben valószínűleg nem is beszédet, hanem fogalmakat rögzítettek vele), és „erényei" közé tartozik amellett, hogy később is hozzáférhető, az is, hogy rendszerint jobban megszerkesztett, tömörebb és magasabb információ tartalmú a szóbeli közlésnél; ráadásul olyan vizuális megoldásokat is használ, melyeknek nincs szóbeli megfelelője – és így tovább.
Ezek a „jó tulajdonságok" viszont legalább részben abból fakadnak, hogy írni bizony nehézkes és lassú folyamat, teljes odafigyelést és minden más szempontból is nagyon sokat követel tőlünk - mondhatni, egyáltalán nem felhasználóbarát. De még ha azt gondoljuk is, hogy a beszédet követően csakis ebbe az irányba lehetett továbblépni, mert - mintegy cserébe a nehézkes használhatóságért - a gondolatok ilyen módon történő rögzítésére technikailag meglehetősen egyszerű, ebből nem következik, hogy örökre meg kell ragadnunk ebben az állapotban.
A jelek szerint írás nélkül nem lehet igazán komplex dolgokat létrehozni: egyetlen olyan vadászó-gyűjtögető társadalmat sem ismerünk, amelynek ez sikerült volna. Mára viszont eljutottunk arra a technikai szintre, hogy akár ki is válthatjuk valamivel. Elvégre eddig sem azért használtunk, mert ez volt a legjobb, hanem azért, mert nem volt más. Most viszont könnyen lehet, hogy már nincs is szükségünk rá, mert az új technikai megoldások kényelmesebben és kézhez állóbban helyettesítik. Valahogy úgy, mint amikor a ház felépítése után sincs szükség az állványzatra.
Bár persze az is igaz, hogy eközben az új megoldások teljesen másra tesznek majd képessé minket: valahogy úgy, mint ahogy az állványzat is másra való, mint a már megépített házban működő lift.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.