A valakiagytól a több dimenziós gondolkodásig

Az olvasás – és persze ezzel együtt az írás – volt az, amely létrehozta a modern értelemben vett személyiséget, mondja Susan Greenfield brit agykutató. Ha pedig az olvasás korának végéhez közeledünk, akkor a modern értelemben vett személyiségnek: a „valakiagynak” is vége lesz – ami azonban egyáltalán nem biztos, hogy baj.
Greenfield abból indul ki, hogy „ha egyéniek tapasztalataink, akkor mi magunk is egyéniek vagyunk”, és mivel „lehetséges..., hogy a gondolkodás fő megkülönböztető jegye a puszta ébrenléttel szemben az, hogy az embereket/tárgyakat/tényeket/szavakat meghatározott sorba, valamiféle időbeli narratívába rendezzük”, ezért az is lehetséges (sőt), hogy ebben az olvasás és az írás játszanak kulcsszerepet. Elvégre az agy megformálásához és „behuzalozásához” időre, illetve „vetélytárs nélküli inputra” van szükség, és az írás meg olvasás éppen erről gondoskodik. Egyiket sem lehet úgy csinálni, hogy közben mással is foglalkoznánk, illetve, hogy közben ne lineáris szekvenciákat építenénk ki (mivel mindkettő hosszú szimbólumláncok lineáris manipulációján alapul). Úgyhogy innentől kezdve nem is olyan meglepő az az állítás, hogy a modern értelemben vett emberi gondolkodás leképzelhetetlen nélkülük.
Ami viszont azt a kérdést veti fel, hogy mi lesz (vagy legalábbis mi lenne) a következménye, ha az olvasás ugyanúgy jelentéktelenné válna, mint ahogy a 18. század közepe és a mai értelemben vett individuum megjelenése előtt is volt. És minden bizonnyal az a válasz, hogy a modern fogalmi gondolkodás – és ezzel együtt a modern individuum – eltűnése lesz a következmény,  de ez könnyen elképzelhető, hogy nem egyfajta visszaesés, hanem egyfajta felemelkedés kezdetét jelenti majd.
A jelenlegi gondolkodás ugyanis kétségkívül hatékony eszköz bizonyos dolgok és fogalmak (méghozzá absztrakt fogalmak) megragadására, és az is hasonlóképpen kétségtelen, hogy ezeket máshogy nem is lehet megragadni. Viszont az egyik eszközkészlet elvetése nem szükségképpen jelenti azt, hogy nem választhatunk helyette másikat. Az írás és olvasás lényegében egydimenziós gondolkodást jelent (aki próbálta már a fejében kavargó gondolatokat leírni, az biztos tapasztalta ezt), és ennek vannak kétségtelen előnyei. De attól, hogy történetileg ez jelent meg előbb; és hogy alapvető hatással volt az egész emberi kultúrára, nem kell azt hinnünk, hogy nem létezhetnek – fogalmazzunk talán így - két, három vagy akár több dimenziós gondolkodást lehetővé tevő eszközök is. És talán még használni is tudjuk majd őket – bár ezt nem garantálja semmi. Viszont ha igen, akkor jelenlegi, egydimenziósra behuzalozott agyunk számára elképzelhetetlen lehetőségek nyílnak meg előttünk. Ha pedig nem, akkor talán majd egy jövőbeni vagy egy biológiailag módosított ember. Vagy esetleg majd egy másik értelmes lény.