Facebook-házasság?

A házasság újkori történetének első korszaka Európában a vallásról szólt. A második a vallás szerepének visszaszorulásával párhuzamosan a világi szabályozás meghatározóvá válásától; a most következő harmadik korszakot pedig elképzelhető, hogy az fogja eredményezni, hogy az eddigi „világi szabályozást” is valami más váltja fel. A házasság – jelentős mértékben átalakulva ugyan, de – túlélte az első nagy váltást; kérdés, hogy a most következőt is túltéli-e (feltéve persze, hogy lesz ilyen), vagy pedig annyira megváltozik, hogy valójában érdemes lenne új nevet keresnünk a számára.
Az első „házasságtörténeti korszak” nagyjából a 17. századig, a reformáció kiteljesedéséig tartott. Itt egyfelől azt érdemes kiemelni, hogy – miként Roderick Phillips, az ottawai Carlton University történelemprofesszora Amit isten összekötött című könyvében hangsúlyozza – ekkoriban még nem demográfiai, gazdasági vagy bármilyen más határozta meg, hogy az emberek mit gondolnak a házasságról, illetve a válásról, hanem egyedül és kizárólag a vallási megfontolások. Másfelől azt is érdemes észrevennünk, hogy bár a reformáció per definitionem a korábbi keresztény felfogás megkérdőjelezéséről szól, a megkérdőjelezés nem azonos a szükségképpeni elutasítással, tehát elképzelhető lenne olyan forgatókönyv is, ahol pl. a szüzesség és a cölibátus házassághoz képesti magasabbrendűségét nem fogadják el (mint ahogy a reformáció valóban ezt tette), elfogadják viszont, hogy egy egyszer már érvényesen megkötött házasság nem bontható fel, és nem lehetséges a válás. De a protestánsok (Anglia kivételével) nem így gondolták, és ez azt eredményezte, hogy a házasságról folytatott vitáról hosszabb távon a formáról a tartalomra helyeződött a hangsúly.
Eközben a vallás szerepe visszaszorult, ésaz ipari forradalmat követően már döntően a világi szabályozás vált meghatározóvá. Amennyiben pedig élünk azzal a feltételezéssel, hogy ugyanúgy, mint ahogy az ipari forradalom korszakhatár volt, az lesz az információs forradalom is, akkor eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy ez hasonlóképpen a jelenlegi szabályozási struktúra meggyengülését fogja eredményezni, vagyis: a világi jog szerepét többé-kevésbé valami más veszi el. Ennek talán már vannak is jelei: gondoljunk csak mondjuk a házasság nélkül tartósan együtt élőkre, akik közösen vesznek házat, vállalnak gyereket stb.
Ők persze megtehetik azt, hogy különböző, a házasságtól független polgári szerződéseket kötnek. Illetve a jövőben lehetséges (vagy legalább elképzelhető) olyan modell is, ahol erre egyre kevésbé van szükség: ma adott esetben azért kell rögzíteni, hogy kit hány százalék illet meg a közös lakásból, mert az egyszerűen túl sokat ér. Azt viszont senki nem rögzíti, hogy az evőeszközök kihez kerüljenek, és ennek megfelelően elképzelhető (ismét hangsúlyozom: elvileg) az is, hogy a GDP olyan mértékben megnő, hogy valójában nem igazán érdemes foglalkozni a közös ingatlan felosztásával: majd legfeljebb vesznek újat külön-külön. Vagy éppen valamiféle technológiai áttörés olcsóvá teszi az egészet; vagy éppen az eddigi, birtokolt lakás helyett a bérelt lakás terjed el, és akkor legfeljebb az aktuális bérleti díjról beszélhetünk, nem pedig a lakás áráról. És így tovább: ezen a ponton azt érdemes észrevenni, hogy számos különböző tényező eredményezhet változást.
Mint ahogy a házasság jelenlegi társadalmi funkciója is megváltozhat: most többek között az a szerepe, hogy a külvilág felé jelezze, hogy két ember összetartozónak tekinti magát. Eddig ezt deklarálandó el kellett menniük az anyakönyvvezetőhöz – már csak azért is, mert nem álltak a rendelkezésünkre más eszközök.
Most viszont már vannak más lehetőségeink is: én is leginkább azáltal tájékoztattam az ismerősemet eddigi, hosszú távú kapcsolatom (értsd: házasság) véget éréséről, hogy a Facebook-on megváltoztattam az adatlapomat, a jövőben legalábbis nem zárható ki, hogy ez lesz az elterjedt megoldás. Vagyis: talán a Facebook-on vagy egy más, hasonló társas site-on fogjuk bejelenteni az együttélés kezdetét és végét – különösen, hogy így (a rendszer működéséből eredően) leginkább azokhoz fog eljutni a hír, akik kapcsolatban álnak velünk (és talán majd arra is lesz módunk, hogy meghatározzuk, hogy az ismerőseink körén belül ki tudja meg és ki nem). Innentől kezdve viszont át fog értékelődni, hogy a Facebook milyen választási lehetőségeket kínál: csupán azt-e, hogy "kapcsolatban", vagy azt is, hogy „tartós kapcsolatban” vagy esetleg azt is, hogy „több partnerrel kapcsolatban”. És így tovább.
És akkor ez lesz az a pillanat, amikor az állami szabályozást és a jogot – legalább részben – egy új információs technológia váltja fel – ha ugyan tényleg így alakul.