Méghozzá nem is akármilyet. Alvin Toffler azt mondja A harmadik hullámban, hogy a négyévenkénti szavazások léte „azt a gondolatot ültette az emberek fejébe, hogy mivel a választások lebonyolítása rendszeresen, gépszerű szabályossággal történt, ennélfogva azok egyben racionálisak is voltak”. Valójában azonban a rendszeres választások nem elégséges, hanem jobb esetben is csak szükséges feltételek, ha demokráciát akarunk csinálni.
Toffler szembeállítja egymással a szakaszos meg a folyamatos üzemű gépeket: az előbbire a sajtológép hozható fel példaként, amely akkor csak dolgozik, amikor éppen belepakoljuk a feldolgozandó fémlapokat és elindítjuk; a folyamatos üzemelésű gépekre pedig a folyamatosan működő olajfinomító. A választási rendszer a szakaszos üzemű gépnek feletethető meg; azok viszont, akiket megválasztunk, folyamatos üzemű gépet működtetnek, „amely párhuzamosan (bár gyakran ellentétes célokat szolgálva) működik”, mint a négy évenként bekapcsolt választási rendszer.
A kérdést tehát mintha az lenne, hogy miként lehetne egy folyamatos üzemű demokráciagépet létrehozni, és ennek korábban nyilvánvalóan technikai akadályai (is) voltak. Az ókori, korlátozott méretű (és nem mellékesen csupán viszonylag kevés kérdésben döntéseket hozó) görög városállamok esetében talán még működhetett is a dolog. De vegyük észre, hogy itt valójában két kérdésről van szó: a szavazórendszerhez való folyamatos hozzáférésről, valamint a meghozandó döntések számáról és bonyolultságáról. Az időben előre haladva a szavazásra jogosultak, illetve az eldöntendő kérdések számának párhuzamos növekedése miatt egyszerűen túlságosan nehézkes lett volna állandó lehetőséget biztosítani a folyamatos véleménynyilvánításra (miközben annak, hogy négy évenként vannak választások, egyfelől feltehetően történeti okai vannak; másfelől biztosan reflektál arra is, hogy hozzávetőleg mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a társadalom megvalósítson vagy legalább megpróbáljon megvalósítani egyes, kívánatosnak tekintett célokat).
Ma már a technika lehetővé tehetné, hogy ugyanúgy folyamatosan az egész társadalmakat érintő kérdésekben hozzunk döntéseket (szavazzunk), mint ahogy folyamatosan lájkoljuk a FaceBook-on az ismerőseink tevékenységét is. Csak éppen ha valakinek csupán néhány száz ismerőse van is, már akkor is olyan mennyiségű információ zúdul rá, hogy képtelen folyamatosan nyomon követni az eseményeket, és ugyanez lenne a helyzet akkor is, ha nap mint nap, sőt, percről percre az országos, a megyei, a városi (és így tovább) kérdésekről kellene véleményt nyilvánítanunk - és akkor a szakértelem kérdésére még nem is tértünk ki. Vagyis a dolog semmiképpen sem működhetne, és ehhez képest a képviseleti demokrácia nem is tűnik olyan rossz ötletnek.
Az viszont kérdés lehet, hogy bízunk-e a „tömegek bölcsességében”. Amikor Galton 1906-ban egy ökörsúly-becslő versenyen vett részt, akkor azt figyelte meg, hogy az összesen 800 résztvevő együttesen (noha közöttük a szakértők: mészárosok mellett természetesen számos nem szakértő is volt) mindössze egyetlen font eltéréssel tudták megbecsülni a végeredményt (1197 fontra tippeltek 1198 helyett). Másfelől viszont a közelrekedési dugók azt mutatják, hogy a koordinálatlan döntéshozatal korántsem mindig hatékony, és innentől kérdés lehet, hogy a végső soron a tömegek bölcsességén alapuló demokrácia melyik modellhez áll közelebb, és egy Le bon nevű francia író A tömegek lélektana című könyvében már 1895-ben azt állította, hogy a tömegek „sohasem képesek olyan tetteket végrehajtani, amelyekhez magas fokú intelligencia szükséges”, és a tömegben lévők „mindig alacsonyabb rendűek az elkülönült egyénnel szemben”.
Kétségtelenül vannak dolgok, amire a tömegek nem képesek: amikor a Penguin kiadó néhány évvel ezelőtt wikiregényt akart íratni az önként vállalkozókkal, akkor a dolog tökéletes kudarcba fulladt. Másfelől viszont az eddigi tapasztaltok szerint a „tömegek bölcsességén” alapuló demokráciák általában még mindig jobban működnek, mint a diktatúrák. Egy törzsi társadalomban (többé – kevésbé) működhetett az egyszemélyi döntéseken alapuló rendszer; a görög poliszok méreteinél pedig a közvetlen részvételen alapuló döntéshozatal, egy modern és kellőképpen komplex ipari társadalomban azonban nem. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a képviseleti demokrácia – a modern értelemben vett politikusokkal együtt - annak az ipari forradalom utáni kornak az eredménye, amikor nem állt a rendelkezésünkre jobb megoldás.
Viszont érdemes különbséget tennünk két különböző dolog között. Attól, hogy tudjuk, mi a célunk (jelen esetben a demokrácia), nem biztos, hogy az oda vezető utat is meg tudjuk tervezni. Ám mint ahogy az új technológiák (értsd: az információs forradalom eszközei) lehetővé tennék a közvetlen képviseleten alapuló demokráciát (még akkor is, ha a fentebbiek értelmében ennek nem sok értelme lenne), ismét csak az új technológiák egyre inkább lehetővé tehetik majd a már kijelölt célok elérését is. Például úgy, hogy a jelenlegi döntéshozókat döntéshozó rendszerekkel helyettesítik. Ami valójában csupán az augmentáció újabb foka lenne: az ipari forradalom előtt az egyéni döntéshozók voltak a meghatározóak; második lépésben, leginkább valamikor az ipari forradalom környékén elkezdtünk olyan társadalmi eszközöket/struktúrákat létrehozni, amelyek hatékonyabbá teszik a társadalom működtetését; most pedig miért is ne használnánk fel az információs forradalom eszközeit? Elvégre mint ahogy az ipari forradalom társadalmát sem a feudalizmus eszközeivel működtettük, miért is hagyatkoznánk most az előző korszak megoldásaira.
Némi ellentmondást érzek. Ha vitatjuk a tömeg bölcsességét, akkor a demokrácia "akarását" is vitatnunk kellene. (Persze, a kettő nem 100% függ össze, hiszen akarhatjuk azt, hogy a döntések a tömegnek tessenek, de nem kell feltétlen bölcsnek is lenniük; de nyilván "haladó" társadalmunkban szeretnénk ha a döntéseink hosszú távon is az emberiség érdekét szolgálnák.)
VálaszTörlésA tömeg intelligenciája, bölcsessége mellett persze az informáltsága is kérdéses, ahogy arra is röviden kitértél. Ez a két tényező együtt szerintem komoly kérdőjeleket rak a demokrácia-fogalmunk elé.
@Mark,
VálaszTörlésnagyon inspirativ kérdésfelvetések ezek, köszönöm:-)
az informáltság kérdésben szerintem igazad van; ráadásul amikor demokráciáról beszélünk, akkor az is kérdés lehet, h mit tartunk célnak: az egyes emberek jólété v az egész társadalom előre mozdítását (némi általánosítással élve: európai vs ázsiai modell). A tömegek bölcsessége ebben az esetben egyébként nem abban nyilvánul meg, h akarják v nem akarják a demokráciát, hanem, h át tudják-e látni, h akár az egyéni érdekeik, akár a társadalom céljainak eléréséhez milyen út vezethet.
Tovább gondolkodtam, és felmerült, hogy a demokrácia-gép szót szó szerint is lehet érteni, mint azt néhány scifiben is kitalálták.
VálaszTörlésPéldául olyan gépeket építeni, amik valamilyen politikai irányvonalat követnek (mint ma elvben a pártok), csak épp ez következetesen azt is csinálja, amit előre beígér. Így tehát a választók a politikai irányvonalak közül választanak, és biztosak lehetnek benne, hogy a képviselő-gép tényleg azt fogja követni abban a ciklusban. Persze bizonyos flexibilitás és kompromisszum-készség kell bele, nyilván a dolog finomhangolása rettentő bonyolult feladat, dehát azért jövőkutatás :)
Ez megoldás lehetne a képviseleti demokrácia egyik legnagyobb problémájára. Most ugyanis igazából reklámszövegekre szavazunk, nem programra. A gépek bevezetésével annyi hátrányunk lenne, hogy onnantól oda kéne figyelni a programokra, tehát mindenkinek több energiát kéne befektetnie a választásba. Már akit érdekel persze.
A cikluson belül meg meg lehetne adni a lehetőséget, hogy a választók elektronikus úton véleményt nyilvánítsanak egyes kérdésekben, ahol úgy érzik, hogy nem elég jó a képviselőgép általános programja. Tehát a képviseleti és a közvetlen demokrácia keveréke lehetne. (A teljesen közvetlen demokrácia nagy társadalmakban nem működhet egyszerűen azért, mert képtelenek vagyunk annyiféle üggyel foglalkozni meg érteni is hozzá).
@Mark,
VálaszTörlésegyetértünk, én is ilyesmi demokráciagépekre gondoltam
a kevert demokrácia (közvetlen/képviseleti) pedig határozottan jól hangzik:-)