2011. január 29., szombat

A harmadfokú gép nyomában

Jelenleg kétféle gépet ismerünk: az egyik lényegében anyag-, a másik információmozgatást végez, és a kérdés az, hogy „vajon ez a két fogalmi szint – az anyag és az információ – minden, ami létezik?” – írja a csillagász Paul Davies A kísérteties csönd című könyvében. Vagyis nem lehetséges-e, hogy vannak „még az információnál is magasabb fogalmi szintek”, és ennek megfelelően olyan gépek is, melyek ezeken a szinteken dolgoznak?
Majd pedig azzal folytatja, hogy egy harmadik szint „soha nem fog megmutatkozni az információk szintjén végzett megfigyelésekkel”, de a helyzet még ennél is bonyolultabb lehet.
Elképzelhető például, hogy nincs tovább és nincsenek további szintek az információ fölött – ami persze eléggé kiábrándító lenne, de egyelőre nem zárható ki. Abból, hogy az első után felfedeztünk egy másodikat is, miért lenne szükségszerű, hogy létezik egy harmadik és egy sokadik is? Azaz az egyik lehetséges modellben csupán energiával és információval számolhatunk.
Egy másikban több, de mindenképpen véges számú réteget találunk, és ennek megfelelően véges számú különböző gép létezik: energiát feldolgozó, információt feldolgozó, valami mást feldolgozó...  és így tovább. Ezek egymásra rétegződnének, miközben legalul lenne a hagyományos energiafeldolgozó mechanizmus.
Illetve elképzelhető az is, hogy bár az információ mellett akadnak más, egyelőre számunkra még ismeretlen lehetőségek is, ezek nem valamiféle hierarchiában helyezkednek el, hanem mindegyik ugyanazon a szinten és ugyanúgy közvetlenül az energiafeldolgozó gépre épül rá, mint ahogyan a számítógép is teszi. Mivel az „energiagépnek” mindenütt ott kell lennie az alapoknál, ezért ha találnánk – a gondolatkísérlet kedvéért játszunk el ezzel a feltételezéssel – egy nem földi eredetű gépe, amely azon kívül, hogy energiát fogyaszt, látszólag nem csinál semmit, akkor okunk lenne gyanakodni.
Abból, hogy léteznek a más szintek, nem következik szükségszerűen, hogy meg is fogjuk őket találni. Ahhoz, hogy ebben biztosak lehessünk, egyrészt abban kellene biztosnak lennünk, hogy az emberi civilizáció elég ideig létezik ahhoz, hogy minden olyan lehetőséget és összefüggést felderítsünk, amit egyáltalán érdemes (eközben abból indulok ki, hogy bár esetleg nagyon nagy számú, de csupán véges számú felfedezni való van). Borges a Bábeli Könyvtárban egy olyan világot írt le, ahol minden elképzelhető, adott hosszúságú (410 oldalas) könyv megtalálható, és a könyvtárosok az értelmes szöveget tartalmazó köteteket keresik (ami nem is olyan egyszerű feladat, hiszen egy szöveg sokkal többféleképpen lehet értelmetlen, mint nem az), és ahhoz, hogy sikerrel járjanak, elegendő időre van szükségük. Egy hasonlattal élve: ha az emberiség élettartama legfeljebb ahhoz elég, hogy néhány polcot böngésszen végig, akkor semmi sem garantálja, hogy a kezünkbe fog kerülni a harmadik (vagy sokadik) szintre vonatkozó leírás.
Tovább bonyolítja a dolgot,hogy mi van, ha a könyvtáros eljut ugyan a megfelelőkötetig, de nem tudja elolvasni, mert nem ismeri a nyelvet? Wigner Jenő (miként ebben a blogban többször hivatkoztam már erre) annak idején úgy fogalmazott, hogy „egy kutya sok mindent megtanulhat, de a szorzótáblát lehetetlen neki megtanítani”, és minden bizonnyal velünk is hasonló a helyzet, vagyis: megvannak a magunk korlátai. És bár ismét csak minden bizonnyal előállíthatóak a  képességeinket és lehetőségeinket kiterjesztő eszközök (mint ahogy mondjuk a számítógép is ilyen), innentől kezdve a számomra azért legalábbis kétesélyesnek tűnik a dolog.

10 megjegyzés:

  1. Ez még Paul Daviestől is sok volt. Nehéz is reagálni rá, annyira értelmetlennek tűnik (pedig általában igyekszem az írásaidra nyitottan reagálni).
    A huszadik század óta a fizika épp a dolgok egyesítésén dolgozik. Mint ahogy te is írtál róla, információt-anyagot-energiát sem feltétlen kell szétválasztani. Sőt, mi az az információ, mi az az energia? Általunk kitalált, igazából szigorúan nem definiálható fogalmak.

    Egyébként miért csak kétféle gépet ismerünk? Az írásban egyszer anyagról, egyszer energiáról volt szó, ezeket miért nem kezeljük külön (ha már szétválasztunk)? Végülis egy szállító gép vagy anyagformáló gép nagyon más jellegű, mint mondjuk egy napelem vagy szélerőmű. Legalább annyira más, mint az információ feldolgozó gép.

    De nem hiszem, hogy az információn túl létezik fogalmi sík. Minden, ami van, információ. Csak mindannyiunknak mást jelent.

    VálaszTörlés
  2. Érdekes és szimpatikus gondolatsort ír le a poszt, bár az én fejemben is az anyag-energia-információ hármas van a fejemben.

    A következő szint (vagy, ha nem egymásra épülő szintekről beszélünk, akkor paradigmarendszer) meg meglepne, ha nem a mesterséges élethez kapcsolódna, valami, ami az evolváló rendszerek szabályaival kapcsolatos. Ki tudja?

    VálaszTörlés
  3. KGyST:

    Szerintem azért hibás ez a hármas és tényleg csak két tényezőről van szó, mert az anyag lényegében energiává alakítható (pl. fúzió által).

    VálaszTörlés
  4. @Mark,
    nem értünk egyet: szerintem ez határozottan gondolatébresztő felvetés
    davies egyébként példaként a Photoshop-ot futtató számítógépet hozza, mondván, h ott amikor manipulálsz egy képet, akkor valójában információval dolgozol, nem tárggyal
    ami pedig a harmadik szintet illeti: mondjuk a 18. században senkinek nem jutott volna eszébe információról beszélni, tehát kérdés, h minekünk miről nem jut az eszünkbe beszélni (amiből persze nem következik, h van harmadik szint - igaz, az sem, h nincs: nem tudjuk)

    VálaszTörlés
  5. @KGyST,
    szerintem határozottan jó ötlet a mesterséges élet (v talán még inkább az élet) felé tapogatózni, nekem nem jutott eszembe

    VálaszTörlés
  6. @Icarus(des),
    igen, szerintem is; Davies ezért is csak két, "tudott módon" létező szintről beszél

    VálaszTörlés
  7. Nekem azért jut eszembe az élet (de csak analógiaként, nem konkrét ötletként), mert:
    -Ha elfogadjuk az (anyag-)energia-információ sorozatot és hozzátesszük a technológiai szingularitás gondolatát, az analógiákat továbbgondolva azt kapjuk, hogy a következő "lépcsőnek" már itt kell lennie a felfedezés küszöbén (az egyre gyorsuló paradigmaváltásoknak köszönhetően), csak még nem vesszük észre.
    -Én az információt elsősorban statikus képződménynek gondolom, amit ha kiagyaltuk, akkor megmarad (vagy nem). Az élet, vagy annak a folyamatnak, aminek egy analógiája a földi élet, viszont alapvetően dinamikus és egyre bonyolultabbá szerveződő. Az evolúció (és ezáltal az egyre bonyolultabbá önszerveződő rendszerek) gondolata ma sok helyen megjelenik (ma már az univerzum is sok közül szelektálódott, némelyek szerint, akik az antropikus elvet továbbbgondolták).

    VálaszTörlés
  8. @KGyST,
    nekem a szingularitással kapcsolatban ugyan komoly fenntartásaim vannak, viszont egy olyan szint (ha jól értem ,erről lenne szó), ahol az információ nem "történik", hanem szerveződik, illetve egy olyan gép, amely vmiképpen erre épül - ez mindenképpen izgalmasan hangzik:-)

    VálaszTörlés
  9. A statikus és a szerveződő jelleg már szerintem az információ fogalmán belüli kategóriák inkább.
    Az élet információ.

    VálaszTörlés
  10. Részben erről, részben eddig arról -és ez számomra is nehezen megfogható, kevéssé átgondolt- hogy eddig bizonyos szabályrendszerek konkrét eredményeit osztályozgattuk -a biológiai evolúció keretében létrejött élőlényeket; a mémeket, ökoszisztémákat, univerzumokat, információt, ezek más-más szabályrendszerek keretében evolválva jöttek létre- ez után pedig magukat a szabályrendszereket fogjuk tervezni és elkészíteni.
    Vagy a szabályrendszereket létrehozó újabb szabályrendszereket.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.