A CB, a mobil és a kormány: az egy-a-bárholhoz forradalma

Az MIT 1991-ben kiadott egy könyvet Technológia 2001: a számítástechnika és a kommunikáció jövője címmel. A szerzői neves szakértők voltak – és még csak véletlenül sem említették meg az internetet. Ami azonban nem azt jelenti, hogy ostobák vagy tájékozatlanok lettek volna. Hanem azt, hogy valóban nem lehetett előre látni a dolgot, és ebből a példából kiindulva nem csupán a múltban esetleg elszalasztott lehetőségekkel kapcsolatban érdemes kérdéseket feltennünk magunknak. Legalább ugyanilyen érdekes az is, hogy a jövőben mire számíthatunk – vagy legalább mi lehetséges.

Kiindulási pontul pedig minden bizonnyal azt érdemes választani, hogy az internet áttörése azért nem volt előre látható, mert nem volt szükségszerű. Ennek története azzal kezdődött, hogy 1967-ben a DARPA elkezdett egy hálózatot kifejleszteni; a második korszakot 1979-től, vagyis attól számoljuk, hogy új kereskedelmi infrastruktúra épült rá. harmadik lépésben pedig – és ez változtatott aztán meg mindent – 1993-ban az USA „politikai szimbólummá” emelte az internetet. Ezzel viszont nyilvánvalóan nem lehetett számolni 1991-ben, a fentebb említet könyv megírásakor, és persze ha ebben az esetben megtörténhetett, hogy egy kormányzati döntés ekkora hatással van, akkor korábban is megtörténhetett volna valami hasonló egy másik technológiával. Ott van például a CB-rádió (amiről már egy korábbi bejegyzésben is írtam): 1959 és 1977 között 1 milliót adtak el belőle az USA-ban; a következő egy millióhoz 8, a harmadikhoz pedig mindössze 3 hónap kellett, és 1977-re 25 millióan (!) használták. A kereskedelmi rádiók már a reklámbevételeiket féltették – aztán a hullám lecsengett, és ma már csupán lelkes amatőrök hobbija.
Kérdés viszont, hogy mi történt volna, ha a politika ugyanúgy emellé a technológia mellé áll, mint az internet esetében történt.
Amire nyilván hajlamosak vagyunk azt válaszolni, hogy a CB-rádió nem képes ugyanarra, mint amire a világháló– csak éppen egyfelől kezdetben annak idején az internetben rejlő lehetőségeket sem sejtettük; másfelől pedig sohasem csupán egyetlen sikeres megoldás képzelhető el. És erre jó példa a mobiltelefon, amely a világhálóhoz képest jó néhány éves késéssel kezdett sikertörténetté válni, de ma már hiba lenne alulbecsülni a jelentőségét. Sőt.
1998-ban James A. Dewar amerikai kutató az internet várható hatásait vizsgálva abból indult ki, hogy a nyomtatás az egy-a-sokhoz kommunikációt tette minden korábbinál olcsóbbá és hatékonyabbá, és ennek olyan, előre megjósolhatatlan következményei voltak, mint a reformáció és a modern tudományosság létrejötte. A világháló viszont a sok-a-sokhoz kommunikációt teszi minden korábbinál olcsóbbá és hatékonyabbá, és ennek megfelelően arra számíthatunk, hogy a hatására újabb, forradalmi változások következnek.
Ha pedig ezzel a mobil telefont állítjuk párhuzamba, akkor azt látjuk, hogy ismét csak gyökeresen új megoldásról van szó: egy-a-bárkihez (vagy ha úgy jobban tetszik, akkor egy-a-társhoz vagy egy-a-bárholhoz), és eközben a történelem folyamán először olyan kommunikációs forma valósul meg, amely még természetes is természetes a számunkra. Ugyanis evolúciós múltunk miatt a beszélgetés egy vagy néhány ismerőssel/baráttal az; a tömegekhez intézett szónoklat; a könyvírás, a mindenkit megcélzó internetes bejegyzés viszont közelről sem az. Talán a Facebook sikere is legalább részben azon alapul, hogy nem bárkivel, hanem a kiválasztott kevesekkel tartjuk rajta keresztül a kapcsolatot. Amennyiben viszont ez így van, még az sem elképzelhetetlen, hogy a mobil telefon hatása (az előre láthatatlan következményekkel együtt) jóval nagyobb lesz, mint az interneté.

A fentebbi bejegyzés a Smartmobil '11 Konferencia (2011. április 6.) általam tartott nyitó előadása felhasználásával készült.