Eközben persze nem a puszta szexen van a hangsúly. Julian Baggini angol filozófus azt mondja a „virtuális házasságtöréssel” kapcsolatban, hogy „a fájdalmat nem az okozza, hogy partnerünk máshoz fordul, hanem az, hogy kifelé tekint közös kapcsolatunkból.” Amire viszont azt lehet válazsolni, hogy a pornófilm vagy az „egykezes örömszerzés” is a partner nélküli „kifelé tekintésre” példa, mégsem úgy ítéljük meg, mint amikor valaki egy élő nővel (férfival) fekszik le. Vagyis az, hogy egy virtuális személlyel vagy egy robottal folyatott „szexuális aktus” lehet-e válóok, valójában egyáltalán nem egyértelmű, és attól függhet majd, hogy a dolgot a pornófilm továbbfejlesztésének vagy egy „másik személlyel” való kapcsolatnak tekintjük-e. Ugyanekkor a témáról könyvet író David Levy szerint akár az is is elképzelhető, hogy még házasodni is fogunk a gépekkel (sőt, szerinte így is lesz). Ugyanis nem csupán robot prostituáltak („szexbotok”) léteznek majd, de eléggé komplexek és az „igazi” emberhez eléggé hasonlóak és hasonló viselkedésűek is lesznek ahhoz, hogy akár beléjük is szeressünk (miként lényegében a Szárnyas fejvadászban is történt, ahol a főhős egy Rachel nevű replikánsba: egy, az embertől sehogy (vagy csak nagyon nehezen) megkülönböztethető, ám csupán néhány évig élő utánzatba szeret bele). És ha tényleg megtörténik az ilyesmi robotokkal vagy virtuális személyiségekkel, akkor viszont az lesz az egyik lehetséges megoldás, hogy a robotokat (VR-szeretőket) ugyanúgy kezeljük, mint az embereket, és el is válunk miattuk.
De csak lehetséges, ám korántsem biztos. Ugyanis mind Watson, mind Levy – az egyéb megközelítési módokat a technológiai rovására elhanyagolva – úgy tesznek, mintha miközben a technológia nem csupán változik, de visszahat az emberek életére is, aközben a társadalmi intézmények teljesen változatlanok maradnának. Márpedig Rodwerick Phillips amerikai történész szerint egyfelől nagyon is mai fejlemény, hogy az emberek nagy része olyan "szerelmi" házasságban él, mint mi, hiszen „a 19. században és azt megelőzően a gazdasági vetületeken és a gyerekeken volt a hangsúly. Másfelől hasonlóképpen új fejlemény a gyakori válás is: ez az 1800-as évek vége előtt az olyan anomáliáktól eltekintve, mint a Nagy Francia Forradalom kora, „a nyugati társadalmakban szinte alig fordult elő”. És persze az sem zárható ki, hogy a jövőben maga a házasság intézménye is megszűnik vagy legalábbis a felismerhetetlenségig átalakul amjd, amivel értelmét veszítené az a kérdés is, hogy el fogunk-e válni, ha a házastársunk egy robottal csal meg minket. Ugyanis – ad absurdum – a válás sem lesz értelmezhető.
http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2007/12/20/AR2007122002662.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.